2017-04-26

Ebéd a szlovén szomszédoknál a dobronaki Pri Lujzi vendéglőben

A trópusi kert és orchideafarm  körbesétálása és a legszebb virág kiválasztása után már ebédidő volt, és mivel közben szert tettem egy klassz kis dobronaki térképre, nem volt nehéz megtervezni a nap hátralévő részére a programokat. Beérve a községbe és keresztülhajtva rajta két lehetőség van a térképecske szerint.
Pri Lujza 
vagy a Lipót vendéglő. 
 Most a Pri Lujzát választottuk, nyáron majd kipróbáljuk a Lipótot is. Kívülről nem is gondoltam volna, hogy belül mennyi helyiségből áll. Belépve balra egy régebbi stílusú rész található bútorlap asztalokkal és ülőkékkel,
 aztán mehetsz vissza jobbra, vagy haladhatsz tovább egyenesen ahol még egy elkülönített rész található tévével, majd ha még tovább sétálsz, egy elcsúsztatott fél szinttel lentebb, ahol már a fa dominál,
és még ne állj meg, mert egy sötét -gondolom- borozó rész vár még rád, lenn a pincében pedig egy hosszú terem.
 A pincér kislány magyarul is beszélt, mint ahogy a vendégek is. Azt sem tudtam néha hol is vagyok, mert mind a személyzet, mind a vendégek felváltva beszéltek magyarul és szlovénül. Egyben azért biztos lehettem, a szlovén jobban mehet nekik, legalábbis a pincérnőnek, mert borsóleves helyett inkább olyan babos pirított levest hozott, de semmi gond, mindegy mi is volt a neve.
 10 euróért ehetsz egy menüt, leves-főétel desszert. Mindenből 2 féle volt. 2 leves, 2 főétel, 2 desszert. Mivel nem egyforma levest kértünk, hoztak 2 tállal, hozzá barna kenyeret szolgáltak fel.

 


 A főétel cigánypecsenye és pulykamell volt magvas bundában, mindkettő dödölle körettel. A cigánypecsenye teljesen más volt, mint amire számítottam, olyan szószos husi volt.. A magvas bundában nagyon finom volt a tökmag, a hús pedig omlott szét az ember szájában.




Salátát hoztak még, ami teljesen más volt, mint ahogy itthon szokás. Ez már inkább olyan volt, mint ahogy a horvátoknál adják. Zöld saláta egy kis ecetes öntettel. Semmi sózás, áztatás, cukros lé, csak minél egyszerűbben. Tökéletes.






Az egyik desszert a helyi gibanica volt, amit van ahol balkán rétesnek is neveznek. 4 féle töltelék van benne, mák, túró, dió és alma, ez  van rétegezve. Mindenképp javaslom, hogy kóstold meg, ha teheted.



A másik desszert rétes volt, almás és túrós közül lehetett választani. A túrós lett a befutó. Érdekes, hogy itt teljesen más a rétes, mint nálunk. Inkább hasonlított a vargabélesre, és mivel az nagyon szeretem, hát természetesen ez is nagyon ízlett.







Tele pocakkal és kellemes ízekkel a szánkban fejeztük be az ebédet. Ezt a helyet bátran merem ajánlani, mert csak pozitív élményekkel gazdagodtunk.

Jó étvágyat!

Bodor Marcsi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése